Lájkolj minket!


Kassai Henrik

3.dan Aikikai Aikido

1971-ben születtem Debre-
cenben.
A harcművészetek ebben az időben kezdtek beszivárogni Magyarországra is és a 80-as években érték el virágzásuk csúcsát, amikor én is elkezd-
hettem a gyakorlást.


Először 10 évesen a debreceni judo egyesületben kezdtem el tanulni, de a kifejezetten rossz légkör hamar elvette a kedvem az edzéstől. Kicsivel később egy nyaraláson ismerkedtem meg egy sráccal, aki Kyokushinkai karatét tanult Boros Nagy Jánostól, akit mindenki csak "csendőr"-ként ismert.
Elvitt a klubba, ahol az első edzésem egy erőnléti edzés volt. Két nap múlva, amikor már nagyjából meg tudtam mozdulni az izomláz ellenére döntöt-
tem el, hogy ez a nekem való sport. Ez a döntés a 13. születésnapomon született, és elkísért egész életemben. 5-6 év karate gyakorlás után a felvételi, érettségi felkészülés stb. mellé nem fért be, hogy edzésre járjak, így "rövid" szünetet tartottam, ami cirka 15 évesre nyúlt.

Ebben a kis szünetben ismerkedtem meg az aikidoval úgy, hogy az egyik ismerősöm hallott róla, hogy mintha itt meg itt lenne valaki, aki tanít. Több se kellett utánajártam a dolognak és pillanatok alatt egy olyan dojoban találtam magam, ahol én voltam az egyetlen kezdő és mindenki engem akart tanítani.
A karate masszív üsd, ahol éred hozzáállásától igencsak eltérő, az ellenfél lendületét és gyenge pontjait felhasználó harcművészet nagyon megtet-
szett. További vonzerő volt egy kínai hölgy, aki az edzések után tai-chit tanított nekünk.
Molnárfi Tibornál tanultam így két évet, majd Buda-
pestre jöttem Kósa Tiborhoz tanulni, akivel egy Debrecenben rendezett szemináriumon ismerked-
tem meg.
Sajnos az egyetemen a laborok "belelógtak" az edzésidőbe ezért fel kellett hagynom néhány évre a gyakorlással és egy szabadabb sportot, a szikla-
mászást kezdtem el tanulni.

Tíz év elteltével újra lehetőségem nyílott az aikido és a karate gyakorlásának folytatására. Ekkor mindkettőt csináltam párhuzamosan, de akkor már az aikido volt az elsődleges, amit Gollo Michelle sensei edzőtermében kezdtem újra, majd Tóth Imrénél folytattam.

2006-ban csatlakoztam Janik Zsolt (százados) do-
jojához, aki fegyveres edzéseket tartott az érdek-
lődőknek. 2009-ben sikerült a harcművészetekkel kapcsolatos gyermekkori álmomat megvalósítani, amikor sikeresen levizsgáztam első danra.
2012-ben Hiroaki sensei elött sikeresen levizsgáztam 2.dan fokozatra.
2016-ban Hiroaki sensei elött sikeresen levizsgáztam 3.dan fokozatra.

Azóta rengeteg mindent újra meg kellett tanulnom, mert már nem feleltem meg a saját elvárásaimnak.

Most újra bebizonyosodott, hogy „az út a cél”.

Venczel Szilárd

2.dan Aikikai Aikido
2.kyu Kendo

Az Aikido-val 14 évesen is-
merkedtem meg Sopronban kollégistaként, Juhász Csaba sensei (akkor 1. dan) edzése-
it látogattam kb. fél évig. Vizsgát nem tettem akkor még, de az Aikido-t egy életre megszerettem.


Sajnos Sopronból való elköltözésem miatt az edzéseket meg kellett szakítanom az új kollégiumi lakóhelyem  környékén nem volt edzési lehetőség.

Mivel a harcművészetek iránti érdeklődésem nem szűnt meg Shotokan Karate edzésekre jártam kb. 1 évig, itt kyu vizsgát is tettem (már nem emlékszem milyen fokozatra) majd az időbeosztásom változá-
sa miatt ezzel is fel kellett hagynom.

2008-ban egyszer csak kattant valami a fejemben és rájöttem, hogy nem teljes az életem Aikido nélkül. Hosszas kutatómunka előzte meg a dojo választást, végül mintegy véletlenül akadtam a Kyojun dojo-ra, mikor nem találtam a Honshin dojo-t a termük átépítése miatt. Az első edzés után tudtam, hogy erre van szükségem, itt a helyem. Kicsivel később kezdtem mint a legtöbb akkori kezdő, de a lemaradást kompenzálta valamelyest, hogy korábban már edzettem egy keveset Juhász sensei-nél Sopronban. Azóta itt vagyok, a dojo második családommá vált.

2010 tavaszán Mesterünk példáján felbuzdulva, és mivel mindig is vonzott a japán kard, elkezdtem Kendo-t is gyakorolni a Budapest Főnix dojo-ban Bárány Tibor (6. dan renshi) irányításával, ahol 2011 januárjában letettem a bogu (páncél) viselé-
sére jogosító vizsgát, majd később 2. kyu fokoza-
tot.

2011-től segéd-oktatóként tevékenyen részt vesz a kezdő csoport oktatásában.
2013- decemberétől a Százhalombattán működő Mushin Aikido Dojo megbízott oktatója.
2014- ben Masuda Manabu elött sikeres 1.danos vizsgát tett.
2017- ben Masuda Manabu elött sikeres 2.danos vizsgát tett. 

Sárossy Péter

2.dan Aikikai Aikido

A sport szeretete és gyakor-
lása meghatározó része volt életemnek kisgyermek korom-
tól kezdve. Viszonylag könnyű volt akkoriban kapcsolódni valamely kínálkozó lehetőség-
hez: én kajakozni kezdtem, és szorgalmasan át is lapá-
toltam magamat az általános iskolai éveken.

Később rendszeresen úsztam, ekkor már nem versenyszerűen, hanem inkább a „magam elvárásai szerint”. Ez utóbbiak azonban szigorúbbnak bizo-
nyultak egy, a parton szócsővel kiabáló edzőnél…

Ami a harcművészeteket illeti, elsőként – talán a filmek hatására – a karatét választottam még középiskolában, de igazán nem fogott meg. Emlékszem, sokkal később, 2000-ben ismerkedtem meg az aikidóval, akkor még a sok lehetőség egyikeként: azon a héten, mikor először lementem a Somogyi Béla utcába, Tóth Imre (3. dan) éppen megnyitott dojójába, beprogramoztam egy wing chun edzés, illetve – egy tetszetős falragaszon fellelkesülve – egy másik harcművészeti stílus meg-
tekintését is.
Szóval, több-kevesebb meggyőződéssel vettem részt életem első aikido edzésén... hogy aztán később annál inkább a hatása alá kerüljek, sőt, e hatás alól meg se tudjak szabadulni többé…

E „rátalálás” aztán magával vont minden mást. Emlékezetes edzőtáborokat Fujita Masatake, Peter Bacas és Michel Gollo sensei vezetésével, később másokkal: Tamura senseijel, Tissier, Jaff Raji, Kobayashi és Masuda senseijel. És persze emellett nem csak a hétvégéket kellett „átprogramoznom” az életemben, hiszen egyre több edzésre jártam: a Kyojun Dojóba 2004-től Zsolthoz (3. dan), azaz „Századoshoz”, illetve szerda „hajnalonként” Szabó Balázshoz (5. dan) fegyveres edzésekre. A 7-kor kezdődő edzés egyébként igen hasznos dolog: különösen edzi az akaraterőt, főleg, ha messziről kell odaérni… A Kyojun dojót, azt hiszem, nem kell külön bemutatnom. A „dojocho” tehnikai tudása és a pozitív légkör engem már az első pillanattól kezdve itt tartott, s tart ma is. A fentieken kívül jártam egyébként egy ideig Gollob Szabolcshoz is jodo-ra, ami „a bot művészete a szamuráj kardjával párosítva”.

Saját aikido dojómat, a Jamabiko Dojót 2006-ban nyitottam meg Római fürdőn. Motiváló dolognak bizonyult: azóta elvégeztem az aikido edzői tanfolyamot a Semmelweis Egyetemen (TF, 2009). Dojóm egyébként folyamatosan gyarapodik, most már kb. húszan vagyunk. Sokat tanultam itt a tanítással, és bizonyára fogok is még, hiszen – és ezt komolyan hiszem – a harcművészetben „maga az úton járás a cél”.