Aigner Zoltán

3.dan Aikikai Aikido

1977-ben születtem és tinédzserként éltem meg a rendszerváltást és annak minden hozományát. A '80-as és '90-es évek eleje, a videofilmek és akcióhősök korszaka volt az életemben. Akkoriban minden kissrác Schwarzenegger, Stallone vagy Jackie Chan akart lenni, de abban az időben külvárosi gyerekként vajmi csekély esélye volt erre bármelyikünknek is.
 
A gimnáziumi évek alatt, amikor már az én fejem lágya is elkezdett benőni - a mai napig nem teljes a folyamat:) - a bátyám révén ismerkedtem meg néhány aikido fogással, amelyeket ő egy osztálytársától tanult. Nagyjából ezzel egy időben került a kezembe a NICO - Above the Law c. film, Steven Seagal mára klasszikussá vált első munkája. Már a nyitó jelenetsornál, ahol az életét elmeséli és egy dojoban szanaszét szórja az embereket, tudtam, hogy nekem ezt meg kell tanulnom.

A keleti kultúra, a tisztelet, a harmónia, a dinamika, a lágyság és a keménység egyensúlya volt az, amelyek rögtön megragadtak. Már csak a mestert kellett megtalálnom ehhez, aki elindít az úton.
És mit hoz a véletlen, épp az utolsó gimnáziumi évemet kezdtem 1995-ben, amikor az iskolában Telek József elindította dojo-ját. Ott ismerkedtem meg, egy akkor még csak 5. kyu-s sráccal, akit azóta mindenki "Százados"-ként, vagy mióta Gollo Michel előléptette: "Colonnello"-ként tisztel. :)
Bár egy komoly sérülés és tanulmányaim miatt pár évre fel kellett függesztenem a gyakorlást, a kapcsolatot mindvégig tartottuk, és boldogan csatlakoztam ismét a 2000-ben megnyitott dojo-jához. És még az sem vette el a kedvem, hogy újra kellett vizsgáznom korábbi fokozatomra. Az évek során számtalan mester, megszámlálhatatlan edzőtáborán vettünk részt és több szövetség tagjai is voltunk, pedig mi mindig ugyanoda jártunk.

Neki köszönhetem, hogy a hazai mesterek (Gollo Michael 6. dan, Szabó Balázs 5. dan, Magyar László 4. dan, Pivony Attila 4. dan, Dúzs Miklós 3. dan, Gulyás László 3. dan) mellett a nemzetközileg elismert legjobb mesterektől (Fujita Masatake 8. dan, Tamura Nobuyoshi 8. dan, Kobayashi Yasuo 8. dan, Ikeda Masatomi 7. dan, Christian Tissier 7. dan, Kobayashi Hiroaki 6 dan, Masuda Manabu 6. dan) is leshettem el technikákat, és 2010. áprilisában sikeresen vizsgáztam le 2. dan fokozatra. 2017. augusztusában sikeres viszgát tettem Hiroaki Kobayashi sensei elött 3. dan fokozatra.
 
A mai napig a fülembe cseng, amit 2001-ben Gulyás sensei mondott az első vizsgám után: Szép, de hanyag! Éppen emiatt volt különösen nagy elismerés számomra, amit 9 évvel később, egy tanítványa dan-vizsgára való felkészítése során mondott, amikor rajta mutattam be egy technikát: Ez olyan jó volt, mintha én csináltam volna." :)
 
"Az Aikido célja nem a másik ember, hanem önmagunk hibáinak kijavítása. (Ueshiba Morihei, az Aikido Alapítója) Ez megerősített abban, hogy jó úton haladok.

Kassai Henrik

3.dan Aikikai Aikido

1971-ben születtem Debrecenben.
A harcművészetek ebben az időben kezdtek beszivárogni Magyarországra is és a 80-as években érték el virágzásuk csúcsát, amikor én is elkezdhettem a gyakorlást.


Először 10 évesen a debreceni judo egyesületben kezdtem el tanulni, de a kifejezetten rossz légkör hamar elvette a kedvem az edzéstől. Kicsivel később egy nyaraláson ismerkedtem meg egy sráccal, aki Kyokushinkai karatét tanult Boros Nagy Jánostól, akit mindenki csak "csendőr"-ként ismert.
Elvitt a klubba, ahol az első edzésem egy erőnléti edzés volt. Két nap múlva, amikor már nagyjából meg tudtam mozdulni az izomláz ellenére döntöttem el, hogy ez a nekem való sport. Ez a döntés a 13. születésnapomon született, és elkísért egész életemben. 5-6 év karate gyakorlás után a felvételi, érettségi felkészülés stb. mellé nem fért be, hogy edzésre járjak, így "rövid" szünetet tartottam, ami cirka 15 évesre nyúlt.

Ebben a kis szünetben ismerkedtem meg az aikidoval úgy, hogy az egyik ismerősöm hallott róla, hogy mintha itt meg itt lenne valaki, aki tanít. Több se kellett utánajártam a dolognak és pillanatok alatt egy olyan dojoban találtam magam, ahol én voltam az egyetlen kezdő és mindenki engem akart tanítani.
A karate masszív üsd, ahol éred hozzáállásától igencsak eltérő, az ellenfél lendületét és gyenge pontjait felhasználó harcművészet nagyon megtetszett. További vonzerő volt egy kínai hölgy, aki az edzések után tai-chit tanított nekünk.
Molnárfi Tibornál tanultam így két évet, majd Budapestre jöttem Kósa Tiborhoz tanulni, akivel egy Debrecenben rendezett szemináriumon ismerkedtem meg.
Sajnos az egyetemen a laborok "belelógtak" az edzésidőbe ezért fel kellett hagynom néhány évre a gyakorlással és egy szabadabb sportot, a szikla-
mászást kezdtem el tanulni.

Tíz év elteltével újra lehetőségem nyílott az aikido és a karate gyakorlásának folytatására. Ekkor mindkettőt csináltam párhuzamosan, de akkor már az aikido volt az elsődleges, amit Gollo Michael sensei edzőtermében kezdtem újra, majd Tóth Imrénél folytattam.

2006-ban csatlakoztam Janik Zsolt (százados) dojojához, aki fegyveres edzéseket tartott az érdeklődőknek. 2009-ben sikerült a harcművészetekkel kapcsolatos gyermekkori álmomat megvalósítani, amikor sikeresen levizsgáztam első danra.
2012-ben Hiroaki sensei elött sikeresen levizsgáztam 2.dan fokozatra.
2016-ban Hiroaki sensei elött sikeresen levizsgáztam 3.dan fokozatra.

Azóta rengeteg mindent újra meg kellett tanulnom, mert már nem feleltem meg a saját elvárásaimnak.

Most újra bebizonyosodott, hogy „az út a cél”.

Venczel Szilárd

2.dan Aikikai Aikido
2.kyu Kendo

Az Aikido-val 14 évesen is-
merkedtem meg Sopronban kollégistaként, Juhász Csaba sensei (akkor 1. dan) edzése-
it látogattam kb. fél évig. Vizsgát nem tettem akkor még, de az Aikido-t egy életre megszerettem.


Sajnos Sopronból való elköltözésem miatt az edzéseket meg kellett szakítanom az új kollégiumi lakóhelyem  környékén nem volt edzési lehetőség.

Mivel a harcművészetek iránti érdeklődésem nem szűnt meg Shotokan Karate edzésekre jártam kb. 1 évig, itt kyu vizsgát is tettem (már nem emlékszem milyen fokozatra) majd az időbeosztásom változá-
sa miatt ezzel is fel kellett hagynom.

2008-ban egyszer csak kattant valami a fejemben és rájöttem, hogy nem teljes az életem Aikido nélkül. Hosszas kutatómunka előzte meg a dojo választást, végül mintegy véletlenül akadtam a Kyojun dojo-ra, mikor nem találtam a Honshin dojo-t a termük átépítése miatt. Az első edzés után tudtam, hogy erre van szükségem, itt a helyem. Kicsivel később kezdtem mint a legtöbb akkori kezdő, de a lemaradást kompenzálta valamelyest, hogy korábban már edzettem egy keveset Juhász sensei-nél Sopronban. Azóta itt vagyok, a dojo második családommá vált.

2010 tavaszán Mesterünk példáján felbuzdulva, és mivel mindig is vonzott a japán kard, elkezdtem Kendo-t is gyakorolni a Budapest Főnix dojo-ban Bárány Tibor (6. dan renshi) irányításával, ahol 2011 januárjában letettem a bogu (páncél) viselé-
sére jogosító vizsgát, majd később 2. kyu fokoza-
tot.

2011-től segéd-oktatóként tevékenyen részt vesz a kezdő csoport oktatásában.
2013- decemberétől a Százhalombattán működő Mushin Aikido Dojo megbízott oktatója.
2014- ben Masuda Manabu elött sikeres 1.danos vizsgát tett.
2017- ben Masuda Manabu elött sikeres 2.danos vizsgát tett. 

Sárossy Péter

2.dan Aikikai Aikido

A sport szeretete és gyakor-
lása meghatározó része volt életemnek kisgyermek korom-
tól kezdve. Viszonylag könnyű volt akkoriban kapcsolódni valamely kínálkozó lehetőség-
hez: én kajakozni kezdtem, és szorgalmasan át is lapá-
toltam magamat az általános iskolai éveken.

Később rendszeresen úsztam, ekkor már nem versenyszerűen, hanem inkább a „magam elvárásai szerint”. Ez utóbbiak azonban szigorúbbnak bizo-
nyultak egy, a parton szócsővel kiabáló edzőnél…

Ami a harcművészeteket illeti, elsőként – talán a filmek hatására – a karatét választottam még középiskolában, de igazán nem fogott meg. Emlékszem, sokkal később, 2000-ben ismerkedtem meg az aikidóval, akkor még a sok lehetőség egyikeként: azon a héten, mikor először lementem a Somogyi Béla utcába, Tóth Imre (3. dan) éppen megnyitott dojójába, beprogramoztam egy wing chun edzés, illetve – egy tetszetős falragaszon fellelkesülve – egy másik harcművészeti stílus meg-
tekintését is.
Szóval, több-kevesebb meggyőződéssel vettem részt életem első aikido edzésén... hogy aztán később annál inkább a hatása alá kerüljek, sőt, e hatás alól meg se tudjak szabadulni többé…

E „rátalálás” aztán magával vont minden mást. Emlékezetes edzőtáborokat Fujita Masatake, Peter Bacas és Michel Gollo sensei vezetésével, később másokkal: Tamura senseijel, Tissier, Jaff Raji, Kobayashi és Masuda senseijel. És persze emellett nem csak a hétvégéket kellett „átprogramoznom” az életemben, hiszen egyre több edzésre jártam: a Kyojun Dojóba 2004-től Zsolthoz (3. dan), azaz „Századoshoz”, illetve szerda „hajnalonként” Szabó Balázshoz (5. dan) fegyveres edzésekre. A 7-kor kezdődő edzés egyébként igen hasznos dolog: különösen edzi az akaraterőt, főleg, ha messziről kell odaérni… A Kyojun dojót, azt hiszem, nem kell külön bemutatnom. A „dojocho” tehnikai tudása és a pozitív légkör engem már az első pillanattól kezdve itt tartott, s tart ma is. A fentieken kívül jártam egyébként egy ideig Gollob Szabolcshoz is jodo-ra, ami „a bot művészete a szamuráj kardjával párosítva”.

Saját aikido dojómat, a Jamabiko Dojót 2006-ban nyitottam meg Római fürdőn. Motiváló dolognak bizonyult: azóta elvégeztem az aikido edzői tanfolyamot a Semmelweis Egyetemen (TF, 2009). Dojóm egyébként folyamatosan gyarapodik, most már kb. húszan vagyunk. Sokat tanultam itt a tanítással, és bizonyára fogok is még, hiszen – és ezt komolyan hiszem – a harcművészetben „maga az úton járás a cél”.    

Csörgö Barbara

1.dan Aikikai Aikido

A testmozgás, és főleg a csoportban mozgás mindig is része volt az életemnek.
Mivel iskolás éveim alatt a környéken csak karate és judo edzéseket tartottak, de ezek közül engem egyik sem érdekelt.

Így a harcművészetek hosszú ideig kimaradtak az életemből. Az első aikido edzésre Sárossy Peti vitt el, akivel mind a mai napig együtt edzünk, és aki több ismerősömet, barátomat is „beoltotta” már e harcművészetnek a szeretetével. A kezdő lépése-
ket Tóth Imre (3.dan) dojojában tettem meg, majd nagyjából egy évig párhuzamosan jártam hozzá és Janik Zsolt (3.dan) edzéseire.
 

Annak idején számomra remek kombináció volt a napi fordítói, tolmácsolási munkákkal stresszelt napokat az esti, méltán pörgősnek mondható edzé-
seken levezetni. Semmi sem olyan pihentető, mint egy jó csapattal eltöltött, fárasztó aikido edzés. 
 

Az első edzőtáboron Gollo Michel sensei vezetésé-
vel 2004 tavaszán vehettem részt.
 2005-től hivata-
losan is csatlakoztam a Janik Zsolt vezette Kyojun Dojohoz.
A dojonk 2006/2007 folyamán lépett be a Szabó Balázs vezette Magyarországi Kobayashi Dojok Egyesületébe.
 

Ebben az időben komoly kihívást jelentett a jóval jelentősebb, bonyolultabb és főleg vizsgarend-
szerbe foglalt fegyveres és pusztakezes technikák elsajátítása, amelyben rengeteg segítséget kaptam Szabó Balázs (6.dan) és Gulyás László (4.dan) senseiektől. Mozgalmas évek következtek. Edzés edzést, vizsga vizsgát követett, míg végül 2011 nyarán Kobayashi Hiroaki Sensei előtt, Pécsett sikeres dan vizsgát tettem.
 

Az Aikido olyan (harc)művészet, amely harmóniára, és ezzel a harc  mint megoldási forma - meghaladására tanít. A legnagyobb harcokat pedig mindig magammal vívom. Bőven van még mit tanulnom.

Ács Lajos

1.dan Aikikai Aikido

Budapesten született 1975-ben.
Gyenge fizikuma és vézna alkata miatt sok inzultus érte az általános iskolában. Katonai szolgálata alatt szintén sokszor került összetűzésbe katonatársaival. Ezt megelégelve döntött úgy, hogy elkezdi edzeni a testét és a szellemét. Ez mérföldkő lett az életében, hiszen ettől a naptól kezdve a sport lett a meghatározó az életében. Amikor teheti mozog, edz, kirándul. Az ép testben ép lélek elvét vallja.

A kilencvenes évek elején versenyszerűen kajakozott a Vasasban, illetve belekóstolt a harcművészetek világába, azon belül a Wado-ryu karatéval kezdett el foglalkozni. Mindezek mellett egészen 2000-ig testépítéssel is foglalkozott.

Mindig is vonzotta a filmek világa. Gyerekkora óta bámulattal tekintett azokra a harcművészekre, akik ezekben a produkciókban a jó oldalán harcolva nagy technikai tudásuk révén győzedelmeskednek. Ezen benyomások hatására döntött úgy, hogy eljött az ideje egy hatékony önvédelmi technika elsajátításának.

Az aikidora esett a választása és 2007-ben el is kezdte a gyakorlást a Jamabiko dojoban, Sárossy Péter irányítása alatt. Rengeteg ideig csak a mozgás szeretete miatt járt a foglalkozásokra. Lenyűgözte az aikido lágysága és megdöbbenéssel tapasztalta, hogy egy-egy apró, precíz mozdulat, illetve egy egyszerű kitérés által is milyen hatékony tud lenni a támadókkal szemben. A jól betanult esések ezen felül többször is megóvták egyes balesetek keményebb következményeitől.

Mestere és tanulótársai biztatására döntött úgy, hogy megpróbálkozik a kyufokozatok megszerzésével. A sok gyakorlás meghozta a gyümölcsét, mert 2019-ben Hiroaki Kobayashi (6.dan) sensei előtt sikeres 1. danos vizsgát tett.

Az aikidot sokoldalú harcművészetnek tartja, amely fokozott jelenlétet igényel, ráadásul teljes kikapcsolódást biztosít, és az intenzív mozgás által örömet is szerez

"AIKIDO = egyensúly, fegyelem, magabiztosság. Olyan mozgásforma, amely rugalmassá tesz, ráadásul akár idős korban is végezhető, így hozzájárul a test és a lélek fitten tartásához."

A következő oktatók voltak hatással rá, inspirálták, illetve segítették:

Janik Zsolt
Sárossy Péter
Aigner Zoltán
Tóth Imre
Ay János
Takács Albert