20 éves jubileum

Sensei, hogy emlékszel vissza a kezdetekre?

Az első edzésen teljesen egyedül voltam a teremben és azon gondolkodtam, hogy hiba volt-e megnyitni a dojot. Viszonylag kicsi, de nagyon hangulatos hely volt. Jó érzés volt ott lenni. Igazából nem jó szó rá a terem. Ez a hely egy Dojo volt. Bambuszokkal a falakon és fegyverkészletekkel, ráadásul fix tatami volt benne, így nem kellett minden edzésen le-fel pakolgatni. Akkoriban ez igen ritkának számított. Büszke voltam, hogy ilyen teremben várhatom a tanítványokat.

Hol volt a terem?

A XI. kerületben a Móricz Zsigmond körtérnél az akkori Budai Skálával szemben a Fényes Elek Közgazdasági Szakközépiskola alagsorában. Lényegében egy régi Óvóhely volt átalakítva edzőteremmé.

Hogy toboroztatok új tagokat, plakát szórólap?

Az első pár tanítvány a baráti körömből, illetve az Ő baráti köreikből került ki. A toborzás szájhagyomány útján történt. Az első 15 évben egyáltalán nem tettünk ki plakátot vagy szóróanyagot. Egy weboldal állt a rendelkezésünkre egyedüli reklámforrásként.

A kezdeti időkben nehéz volt fenntartani a klubot?

Maga a klub sokáig veszteségesen üzemelt, mert a környéken lévő aikido klubok havi tagdíja viszonylag alacsony volt. A létszám szinte a harmadik hónaptól már elérte a 20 főt, de ezzel meg is töltöttük a termet, A havi tagdíjakból az akkori szövetség felé is kellett fizetnünk így a terembérletet már nem minden esetben tudtuk kitermelni.

Milyen volt akkoriban az aikido?

Úgy gondolom, hogy nem volt annyira sikerorientált a társaság. Nem törekedtek az emberek a mielőbbi fokozatok elérésére. Inkább a technikák megértése, és használhatósága volt a fő cél. Az emberek a társaság, illetve a mozgás szeretete miatt jártak oda.

Mikor került sor a Szövetségváltásra?

Az akkori szövetség  teljesen szétesett, több kisebb csoportra tagozódott. Úgy gondoltam, hogy a tanítványaim érdekeit szemelött tartva váltanunk kell. Kerestem egy olyan szervezetet ahol a háttér sokkal stabilabb. Így nemcsak az előmenetelük, de a fejlődésük is jobban biztosítva volt.



Utólag visszagondolva megbántad a váltást?


Nem semmiféleképpen nem bántam meg, bár egy ilyen váltásnak mindig van hátránya. Pár tanítvány elhagyta a klubot, de a többség maradt, és azóta is ebben a szövetségben aikidózunk.

Mi az amit visszasírsz a régi időkből.

A fiatalságomat mindenképpen. Rengeteget edzettünk, nagyon jó volt a kezdő gárda. A mai napig többekkel tartom a kapcsolatot. Egy picit úgy érzem sokkal családiasabb és talán összetartóbb volt akkoriban a csapat. Sajnos jelenleg annyira felgyorsult a világ, hogy edzés után mindenki siet a dolgára. Régen maradtunk még beszélgettünk, beültünk valahová, megünnepeltük egymás születésnapját. Ezekre a dolgokra már egyre kisebb az igény sajnos. Ez nagyon hiányzik.

Milyen a jelenlegi csapat, vannak a kezdeti tagokból?

Jelenleg egy nagyon erős törzsgárdával rendelkezünk, akik minden edzésen ott vannak és teljes erőbedobással gyakorolnak. Persze mindig vannak olyanok akik felbukkannak majd eltűnnek, de most van egy fix 18 fő akikre mindig lehet számítani. A kezdő gárdából csak egy fő marad meg, aki jelenleg 3.dan fokozattal rendelkezik és töretlenül szinte kihagyások nélkül végigedzette ezt a 20 évet.

Van olyan dolog ami régen természetes volt most viszont nem?

Igen. Régen sokkal több lány volt a klubban, sőt volt olyan időszak is amikor túlnyomó részben lányok alkották a csapatot. Ez most valamilyen okból kifolyólag megváltozott.

Mennyi idődet veszi el a dojo fenntartása, reklámozása, milyen reklámra kell itt gondolnunk?

Ezt igazából sosem mértem le, de mivel vállalkozóként ez az egyik fő bevételi forrásom, így nem tehetem meg, hogy nem foglalkozom ezzel a kérdéssel. Hetente 20 órát foglalkozom a dojo népszerűsítésével. Van Facebook, Twwitter, Instagram, Yotube oldalunk, ezek mindegyikét én kezelem nem beszélve a weboldalról. Voltunk bemutatókon, meghívott vendégként voltunk a televízióban, rádióban, sőt az aikido magazinban is. Jelenleg is több budo boltban kint van a szóróanyagunk. Ezeknek a grafikai szerkesztését is én végzem. Videó reklámanyagok vágását szerkesztése is az én feladatom. Régen volt egy havi aikidos folyóiratunk azt is én szerkesztettem. Jelenleg pedig egy oktató füzet sorozaton dolgozok az aikidoval kapcsolatban. Úgyhogy nyugodtan mondhatom, hogy ez már szinte másodállásnak számít.

Mi az amire a legbüszkébb vagy?

Aigner Zoltán tanítványomra vagyok a legbüszkébb. A kitartása, és a hozzáállása példamutató, nem tudom, hogy bármikor felérhetek-e hozzá. Örülök, hogy ezt az embert a barátomnak tekinthetem. Ha másért nem is ezért érdemes volt belevágni ebbe az egészbe. Továbbá mindazokra a tanulókra akik éveken keresztül kitartottak mellettem és kitartásukat a japán mesterek dan fokozattal értékelték. Többen ezek közül a tanulók közül már saját klubbal rendelkeznek.